Az edzők kora rövidül – miért lett a labdarúgás egyik legbizonytalanabb szakmája?
A modern labdarúgásban ma már nem az a kérdés, hogy egy edzőt menesztenek-e, hanem az, mikor. Az elmúlt években drámaian megnőtt a vezetőedzők elbocsátásának száma, és a tendencia nemcsak a topbajnokságokat, hanem a közép- és alsóbb ligákat is érinti. Az edzői pálya egyre inkább ideiglenes megbízatásnak tűnik, nem pedig hosszú távú építkezésnek.
Az azonnali siker kultúrája
A futball gazdasági és médiakörnyezete gyökeresen átalakult. A klubok ma már nemcsak sportegyesületek, hanem globális márkák, ahol a heti eredmények befolyásolják a részvényárfolyamot, a szponzori bevételeket és a szurkolói hangulatot. Ebben a közegben az idő luxuscikké vált.
Egy három-négy mérkőzéses rossz sorozat ma már elég lehet ahhoz, hogy az edző "elveszítse az öltözőt" – vagy legalábbis ezt kommunikálja a vezetőség. A türelem helyét az azonnali reagálás vette át, az edző pedig sokszor bűnbakká válik egy összetettebb problémahalmazban.
Edző mint kockázati tényező
A klubvezetők szemében az edző ma már nem hosszú távú stratégiai partner, hanem változtatható elem. Ha az igazolások nem válnak be, ha sérülések tizedelik a keretet, vagy ha a taktika nem hoz gyors eredményt, a legegyszerűbb döntés a szakmai stáb leváltása.
Ez különösen paradox helyzetet teremt: az edzőtől elvárják, hogy projektben gondolkodjon, fiatalokat építsen be és játékfilozófiát alakítson ki, miközben pontosan tudja, hogy néhány hónapnál több ideje talán nem lesz minderre.
A bizalom eltűnése
Korábban természetes volt, hogy egy edző több szezonon át dolgozott ugyanannál a klubnál, és hullámvölgyeket is átvészelhetett. Ma ez ritkaságszámba megy. A vezetőségek gyakran a közvélemény nyomására reagálnak, a közösségi média pedig felerősíti a kritikus hangokat. Egy vereség után már nemcsak az eredményt elemzik, hanem az edző alkalmasságát is megkérdőjelezik.
A bizalom hiánya oda vezet, hogy sok edző "túlélőfutballt" játszat: nem mer kockáztatni, nem újít, csak a következő meccs megnyerésére koncentrál. Ez hosszú távon sem a klub, sem a játékosok fejlődését nem szolgálja.
Merre tart a futball?
A gyakori edzőmenesztések nem feltétlenül jelentenek több sikert. Számos példa mutatja, hogy a folyamatos váltások inkább instabilitást szülnek, mint megoldást. A kérdés az, hogy a futballvilág felismeri-e: az eredmények nem mindig azonnal érkeznek, és a valódi fejlődéshez idő, türelem és következetesség szükséges.
Amíg azonban a győzelem azonnali elvárás, az edzői pad továbbra is forró szék marad. A labdarúgás egyik legnagyobb ellentmondása pedig az, hogy mindenki hosszú távú sikerről beszél – miközben rövid távon dönt emberek sorsáról.